A fénymásoló gépek mindennapjaink szerves részét képezik, legyen szó irodai környezetről vagy akár otthoni használatról. De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogyan is működnek ezek az eszközök, és hova “tűnik” néha a másolópapír? Évtizedekkel ezelőtt még kézzel készített másolatokról vagy indigóval írt gépiratokról beszélhettünk, ma azonban ezek a módszerek már rég a múlté.
A fénymásolók világa
Érdekesség, hogy a fénymásoló gépek kifejlesztésében egy magyar tudós, Selényi Pál is jelentős szerepet játszott. A 20-as években kidolgozott egy olyan módszert, amely alkalmas volt elektromos képek rögzítésére.
Az USA-ban közzétett szabadalmi leírásában bemutatta, hogyan lehet gyorsan mozgó jeleket elektrosztatikusan rögzíteni és később előhívni. Ez a technológia alapozta meg a mai fénymásolási eljárásokat. Az elektrográfiai eljárás szabadalmi jogát azonban Chester F. Carlson szerezte meg, így gyakran őt emlegetik a fénymásoló feltalálójaként. Az első sikeres xeroxkópia 1938-ban született meg.
A működés varázsa
A mai korban egy fénymásolat elkészítése gyerekjátéknak tűnhet: csak meg kell nyitni a gép tetejét, helyezzük a dokumentumot a megfelelő helyre, nyomjuk meg a start gombot, és voilà, a másolat kész is. De mi zajlik ilyenkor a gép belsejében?
A fénymásolás szívében az elektrosztatikus töltések játéka húzódik meg. Ezek az ellentétes töltések vonzásának eredményeképpen működnek – hasonlóan ahhoz, amikor a vonalzót papírhoz dörzsölve vagy pulóverünk a hajunkhoz tapad súrlódás után. A fénymásoló dobja is hasonló elven működik: képes magához vonzani a tonerpor formájában lévő festéket.
Amikor a gép fénysugara végigsöpri az eredeti dokumentumot, azon lévő minták és szövegek elektrosztatikus tulajdonságok révén a dob felszínére “csalogatják” a festéket. A dob azon részein, ahol az eredeti dokumentum festéket tartalmaz, vonzza a tonert, míg a festéktelen területeken nem keletkezik töltés, így a másolat is tiszta marad azokon a helyeken. Ezáltal jön létre az eredeti dokumentum hű másolata.
A fénymásolás neve is onnan ered, hogy a fény segítségével éppen ott keletkezik töltés a dob felszínén, ahol az eredeti dokumentumon tinta található. Ahol a lap üres, ott a töltés elmarad, tehát a másolaton is festéktelen marad az adott rész.
A festék a másolópapírra való felvitel után hőérzékeny, de a gép hő segítségével “odaégeti” azt a papír felületére, így válnak a másolatok tartóssá. Fontos a jó minőségű másolópapír használat, hogy a végeredmény hosszú távon is megőrizze minőségét.
A folyamat lépései
A fényérzékeny dob felszíne elektrosztatikus töltést kap, majd egy erős fénysugár pásztázza át a másolandó dokumentumot. A fehér, üres papírfelületekről visszaverődő fény, míg a festék által elnyelt részek sötéten maradnak, így a gép pontosan megkülönbözteti az eredeti dokumentum festett és festetlen részeit.
A visszaverődő fény a dob felületére érve elektronokat bocsát ki, amelyek semlegesítik a dob pozitív töltését ott, ahol a fény visszaverődött. Ahol a fény elnyelődik, ott pozitív töltésű területek maradnak, amelyekhez a negatív töltésű tonerpor tapad. Így áll elő az eredeti dokumentum pontos másolata.
A folyamat befejezéseként a másolópapír felmelegítésével a gép “beégeti” a tonert a papír felületére, így biztosítva a másolat tartósságát. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen bonyolult folyamat áll a mindennap használt fénymásolás hátterében? Selényi Pál és más úttörők ötleteinek köszönhetően ma már percek alatt képesek vagyunk időtálló másolatokat készíteni.
